A cserkészfiú, aki atomreaktort épített az anyja fészerében

Egy 17 éves amerikai fiú, David Hahn 1994-ben úgy döntött, hogy megvalósítja gyerekkori álmát: egy saját atomreaktort épít. A projektet nem támogatta sem az iskola, sem a szülei, sem a hatóságok...

Az, hogy egyetlen támogatóra sem lelt furcsa játékában a 17 éves fiú, abszolút nem akadályozta meg abban, hogy összeszedje a szükséges alkatrészeket és radioaktív anyagokat. A fiú olyan leleményes volt, hogy még egy Geiger-számlálót is készített egy füstérzékelőből és egy órából.

David Hahn nem volt egy átlagos tinédzser. Már kiskorában érdeklődött a tudomány iránt, és sok könyvet olvasott erről. Különösen a nukleáris fizika foglalkoztatta, és arról álmodozott, hogy egyszer Nobel-díjat kap majd az atomenergia terén végzett kutatásaiért. A fiú cserkész volt, és ezt kihasználva becsapta az amerikai hadsereget és az energiaügyi minisztériumot is. Azt állította nekik, hogy egy cserkészprojekt keretében szeretne információkat gyűjteni az atomenergiáról és annak békés felhasználásáról. Ezzel sikerült rávennie őket arra, hogy küldjenek neki ingyen nukleáris tananyagokat és mintákat.

A fiú ezekkel nem elégedett meg. Elkezdte összegyűjteni a háztartásban található radioaktív anyagokat is, mint például az óra mutatóit festő radiumot, vagy a füstérzékelőkben lévő ameríciumot. Ezeket kémiai módszerekkel próbálta tisztítani és koncentrálni, hogy növelje a sugárzásukat. A legnagyobb kihívást azonban a plutónium jelentette számára, amely nélkülözhetetlen volt ahhoz, hogy elindítsa a láncreakciót.

David Hahn úgy gondolta, hogy ha megszerzi egy régi röntgenberendezés lencséit, akkor abból ki tudja nyerni a plutóniumot. Ehhez viszont pénzre volt szüksége, amit nem tudott előteremteni. Ezért elhatározta, hogy ellopkodja az alkatrészeket egy helyi kórház raktárából. Ebben segítségére volt barátja, Kenneth Nichols, akivel közösen beosontak éjszaka az épületbe.

A fiúknak sikerült megszerezniük néhány lencsét és más hasznos cuccot is, de nem sokkal később lebuktak. Egy biztonsági őr észrevette őket, amint távoznak a raktárból. Az őr utánuk eredt, de David Hahn eldobta magától táskáját és elmenekült. Kenneth Nichols viszont elfogták.

A táskából előkerült néhány furcsa tárgy:

• egy Geiger-számláló,
• egy elemekkel teli doboz,
• egy alumíniumfóliás gömb,
• és egy kis üvegcsében valami fekete por.

Az őr nem tudta, hogy ezek mit jelentenek, de gyanúsaknak találta őket. Ezért értesítette a rendőrséget, amely kihallgatta Kenneth Nicholst.

A fiú bevallotta, hogy David Hahn atomreaktort akar építeni az anyja fészerében, és hogy ő segített neki beszerezni az alkatrészeket. A rendőrség nem hitte el neki, de azért elmentek megnézni a fészert.

Amikor megérkeztek, David Hahn már ott várt rájuk. A fiú elismerte, hogy ő volt a röntgenberendezés tolvaja, de tagadta, hogy atomreaktort akart volna építeni. Azt mondta, hogy csak egy iskolai projektet csinált.

A rendőrök nem hitték el neki sem, de nem tudták bizonyítani sem a bűnösségét. Ezért csak figyelmeztették őt, hogy többet ne lopjon és ne játsszon radioaktív anyagokkal.

David Hahn megígérte nekik, de nem tartotta be az ígéretét. A fiú tovább folytatta a projektjét, amelynek során egy ólommal bélelt régi hordóból készített egy reaktortestet, amibe belerakta a radioaktív anyagokat és neutronforrásként litiumot használt. A fiú azt remélte, hogy így el tudja indítani a láncreakciót, és ezzel bizonyítani tudja,hogy képes atomenergiát termelni. De nem sikerült neki.

A reaktor ugyan működött, de csak nagyon gyenge sugárzást bocsátott ki, ami messze elmaradt attól, amit David Hahn elképzelt. Ráadásul a reaktor nagyon veszélyes volt, mert szivárogtatta a radioaktív anyagokat és szennyezte a környezetet. David Hahn rájött erre, amikor észrevette, hogy haját kezdte hullani és bőre kiütéseket mutatott. Ekkor döntött úgy, hogy feladja a projektet és megszabadul a reaktortól.