"Nem állunk jól!" - mondá a vezér, s a harcosok csak nézének, mint a kifogyott katapult.

Zánkai haditanács, 2025. október havának derekán - Zánka földjén, hol a Balaton szelíd hullámai csókolják a partot, gyűlést tartott a nagyúr, Orbán Viktor, ki nem karddal, de szóval vezeti a sereget. Ott, az edzőtáborban, hol a harcosok izzadnak, mint a kovács a nyári napon, elhangzott a mondat, melyet a Telex titkos kürtöse hozott el a népnek.

„Nem állunk jól.” – mondá a vezér, s a levegő megfagyott, mint a várudvarban felejtett sör. A hangfelvétel, mely a nép fülébe jutott, nem volt hivatalos, de annál őszintébb: nem szólt dicsőségről, sem győzelmi lakomáról – csak arról, hogy a csaták nehezek, a zászlók megfakultak, s a nép szíve már nem dobog olyan hevesen, mint hajdanán.

A tanácskozás: nem lakoma, hanem haditanács

A harcosok, kik a Fidesz lobogója alatt menetelnek, ott gyűlének össze, mint a lovagok a sárkány előtt. A vezér szava komor volt, mint a téli éj: a helyzet nem rózsás, a csaták nehezek, s a nép szíve már nem dobog olyan hevesen, mint hajdanán.

De Orbán, ki sok csatát megjárt, nem hátrál. Azt mondá: „A mi oldalunkon van az igazság, a másikon a hazugság.” – s ezzel úgy csapott az asztalra, mint a várúr, mikor elfogy a bor. A harcosok figyeltek, némán, mint a szobrok a palota kertjében, s várták a parancsot, mely újra mozgásba hozza a kampánygépezetet.

A jövő: kampány, mint varázslat

A vezér új haditervet sző: kampányt, mely oly erős lesz, mint a sárkány lehelete. A népnek újra hinni kell, újra lelkesedni, újra zászlót lobogtatni – különben a trón meginog, s a palota falai repedeznek. A kampány nem lesz könnyű: a nép fáradt, a hírnökök hangja elvékonyodott, s az ellenfél már nem csak kiabál, hanem suttog is – a közösségi pergameneken, a digitális piacokon, s a nép fülébe bújva, mint a bolha a bársony alatt.

Orbán tudja: a győzelemhez nem elég a múlt dicsősége – új történetek kellenek, új hősök, új csaták. A vár bolondja pedig csak nevetett, s mondá: „Ha nem állunk jól, hát üljünk le – de ne a babérjainkra, hanem a kampányasztalhoz!”

A nép: figyel, de nem tapsol

A nép, ki egykor zászlót lengetett, most inkább a piacra megy, s a kenyér árát nézi, mintsem a kampányígéreteket. A várban már nem harsog a kürt, csak a suttogás terjed: „Mi lesz, ha a vezér nem tud újra győzni?” A harcosok próbálnak lelkesedni, de a páncél nehéz, a csaták hosszúak, s a nép türelme véges.

A kampány tehát nem csak harc – hanem varázslat, taktika, és némi bolondság. A vezérnek újra meg kell győznie a népet, hogy az igazság az ő oldalán áll – s hogy a jövő nem az ellenfél suttogása, hanem az ő kürtje lesz.