Gáz van, de nem jön – az EU újra szankciót szaval, miközben a kazán csak néz

Brüsszelben megint összeült a nagy tanács, és mint egy operettben, ahol mindenki komolyan énekel, de senki sem tudja, mi a refrén, most az orosz kőolaj és földgáz teljes kitiltásáról szól a nóta. A színpadon ott ülnek a tagállamok, egymásra kacsintva, miközben a háttérben a kazán halk sírással emlékeztet: „Tél van, gyerekek…”

A RepowerEU nevű terv, ami már nevében is olyan, mint egy Marvel reboot, most új lendületet kapott. Cél: leválni az orosz energiarendszerről, mintha egy toxikus ex lenne, aki még mindig a közös Netflix jelszót használja. A tanács szerint ideje „teljesen megszüntetni az orosz fosszilis energiahordozók importját”. Ez kb. olyan, mint amikor valaki kijelenti, hogy mostantól csak salátát eszik – miközben a hűtőben ott lapul a rántott hús.

A tagállamok persze nem egyformán lelkesek. Van, aki már rég átállt a zöld energiára, mint egy vegán a tofu burgerre, mások viszont még mindig a gázon élnek, mint egy retro gamer a floppy lemezen. Magyarország például úgy néz a tervre, mint egy szomszéd, akit nem hívtak meg a buliba, de mégis ott van, és hozott saját sört.

A bizottság szerint a cél az, hogy „ne finanszírozzuk tovább Oroszország háborús gépezetét”. Ez szép gondolat, csak közben a villanyszámla olyan, mint egy bossfight: minden hónapban újabb kihívás, és a végén mindig a szolgáltató nyer.

A háttérben persze ott a nagy kérdés: mi lesz a fűtéssel, ha tényleg elzárjuk a csapot? A válasz: alternatív beszerzési források, LNG, megújulók, és egy adag optimizmus, amit a brüsszeli kávéautomatából lehet kérni, ha elég erősen nyomjuk a gombot.

A tanács csak ül, a javaslatok repkednek, a szankciók szavalva vannak. Közben a gázcsap lassan elfordul, a radiátor meg csak sóhajt: „Még egy tél, és én is csatlakozom a RepowerEU-hoz – csak előbb valaki cserélje ki a szelepet.