⛽ 95 - 570Ft/l D - 553Ft/l - 💱 EUR - 371,66Ft USD - 338,52Ft CHF - 379,55Ft - 📈 BUX: 46331,46pont
Yo, figyu! A 2025-ös Lumière-fesztiválon Lyonban nem kispályáztak: a filmes világ egyik legnagyobb OG-je, Michael Mann, megkapta a Lumière-díjat, ami kb. olyan, mint a filmesek VIP passza az örökségklubba.
Mann papa nem csak simán átvette a díjat, hanem tolta a beszédet is, miközben Isabelle Huppert is ott flexelt mellette, mint egy filmes royalty duo. A vibe olyan volt, mint mikor a Marvel és a Tarantino stílus találkozik egy vörös szőnyegen.
Ez a díj nem a „köszi, hogy jöttél” kategória – ez az „örökre beírtad magad a mozitörténelembe” szint. Mann olyan filmeket hozott, mint a Heat, Collateral, meg Miami Vice, szóval ha ő kap valamit, az nem csak menő, hanem ultra-epikus.

Ez nem sima rablós film – ez a gengszterek sakkjátszmája, ahol Al Pacino és Robert De Niro úgy feszül egymásnak, mint két mesteri stratéga egy utolsó körös Fortnite-ban. A bankrablás itt nem csak akció, hanem művészet, a párbeszédek meg olyan pengeélesek, hogy szinte vágják a levegőt.
Russell Crowe és Al Pacino egy dohányipari botrány közepén, ahol a feszültség nem a lövésekből jön, hanem a morális dilemmákból. Ez a film olyan, mint egy jogi thriller, amit koffein helyett nézel – felpörget, felkavar, és utána csak nézel, mint aki most jött ki egy TED-előadásról, amit David Fincher rendezett volna.
Oké, ezt nem Mann rendezte, hanem Scorsese, de Mann producerként ott volt a háttérben, mint egy backstage guru. Leonardo DiCaprio hozza Howard Hughes-t, a repülés megszállottját, aki egyszerre zseni és őrült. A film olyan, mint egy luxusjárat a kreativitás és paranoia határán – felszállsz, és nem tudod, hol landolsz.