Krónika a hatvanpusztai perről – miként perelteték vala Hadházyt az Orbán-nemzetség

Az Úrnak kétezerhuszonötödik esztendejében, október havának tizenhetedik napján történt vala, hogy Orbán Győző, ki az Orbán Viktor nevű fejedelemnek atyjának mondatik, haragra gerjede vala. Mert Hadházy Ákos, ki a nép között szókimondóként ismertetik, oly bejegyzéseket írt vala, mikben a hatvanpusztai birtok dolgairól szóla – nem épp dicsérő módon.

És lőn, hogy Orbán Győző nem tűrte tovább a szóbeszédet, s feljelenté Hadházyt, mondván: „Hazugságot terjeszt, becsületemet sérti, s a földem nyugalmát háborgatja!” Így indult meg a per, miként a régi időkben, mikor a nemesek a várudvaron vitáztak, s a bíró ítéletet hozott, míg a nép a fal tövéből figyelt.

Mi ez a hatvanpusztai föld?

Hatvanpuszta nem csupán föld, hanem szimbólum. Olyan, mint a királyi udvar, hol a hatalom árnyéka vetül a fákra. Hadházy szerint ott épülnek paloták, titkos termek, s a nép pénze is odaszáll. Orbán Győző szerint viszont ez rágalom, s a föld csak föld, nem intrika.

A szó ereje

Hadházy nem karddal harcol, hanem betűkkel. Posztokat ír, képeket mutat, s kérdéseket tesz fel, miket a nép olvas, s néha bólogat, néha hümmög. Orbán Győző viszont úgy véli, e szavak olyanok, mint a nyílvessző: ha nem állítják meg, sebet ejtenek.

Miért fontos ez?

Mert a hatalom és a kritika mindig perbe szállanak. Mint a lovag és a trubadúr: egyik épít, másik énekel, s néha összeütköznek. A nép meg nézi, s próbálja eldönteni, ki mond igazat. De a per nem csak a két férfi között zajlik – hanem a közbeszéd színpadán.

Mi lészen a vég?

A bíró majd dönt, s az ítélet pergamenre kerül. De a történet addig is él, s a nép meséli tovább, mint a régi legendákat. Hadházy tovább posztol, Orbán Győző tovább perel, s Hatvanpuszta továbbra is ott áll, mint a modern várkastély, hol a szó és a hatalom csatáznak.