Tűz ütött ki a százhalombattai olajvárban – robbanással kezdődött, hajnalra elcsendesült

Az Úrnak 2025. esztendejében, október havának huszadik napján, késő este, mikor már a kocsma is zárni készül, s a kandallókban csak parázs pislákol, Százhalombatta földjén, a MOL olajfinomító bástyáján nagy robajjal tűz csapott fel!

A kénes oszlopok környékén történt a baj, hol a lángok úgy szökkentek az égbe, mintha maga a sárkány fújt volna tüzet. A robbanás hangja messzire hallatszott, s a finomító udvarán dolgozók riadtan néztek egymásra, mint vitézek, kik váratlan ostromra ébrednek.

A tűzvész nem volt oly hatalmas, hogy a várfalak leomoljanak, de elég volt ahhoz, hogy a munkálatok megálljanak, s a nép szíve aggodalommal teljék. A lángokat hős tűzoltók fékezték meg, kik hajnalig küzdöttek, míg végül a parázs is elcsendesült, s a füst eloszlott, mint a reggeli köd a mezőn.

A MOL urai azt mondják: emberi élet nem veszett oda, s a bajt gyorsan elhárították. A finomító többi része tovább működik, de a kénes oszlopok most némán állnak, mint katonák, kik parancsra várnak. A tűz okát még kutatják, mint bölcsek az üstben a jövőt – s míg nincs válasz, a nép csak találgat.

A nép szava: „Mi lesz az olajjal, mi lesz a fűtéssel, mi lesz a kocsik hajtóerejével?” – kérdi a kofák kara, a fuvarosok céhe, s a kémények tanácsa. A válasz még a jövő homályában rejtezik, mint a sárkány barlangjában a kincs.

Záró szózat: Vigyázzatok, jó népek, mert bár a tűz elaludt, az emléke még parázslik! S ha újra fellobban, legyen kéznél a vizes hordó, a bölcsesség, s az imádság, hogy a baj ne váljék végzetté.