Moldáv nyelv nincs többé

Azt szeretném, hogy a román nyelv egyesítsen mindannyiunkat, akik itt élünk, és szeretjük ezt a földet. 27 milliós közösségünk minden tagjával együtt a románt használja, ami az Európai Unió hivatalos nyelveinek egyike.

És ha már itt tartunk, miért ne lenne az EU hivatalos himnusza is a Dzsingisz kán? Azoknak, akik azt állítják, hogy hazánk polgárai moldávul beszélnek, nem pedig románul, egyetlen céljuk van: el akarják venni tőlünk a mamaligát. Ezek a gondolatok Maia Sandutól, Moldova köztársasági elnökétől származnak (aki mellesleg nagyon jól néz ki), aki szerda este közösségi oldalán jelentette be: aláírta a törvényt (amit ő maga írt), melynek értelmében ezentúl a Románia és Ukrajna közé ékelődött kelet-európai állam hivatalos nyelve a moldáv helyett a román lesz (ami ugye ugyanaz).

Maia Sandu, Moldova elnöke

Előbbi ezek szerint lényegében megszűnik (mint ahogy az ország is hamarosan, ha Putyin nem áll meg). A vonatkozó törvényt februárban terjesztette be a moldovai parlament elé (ami tulajdonképpen csak egy kis szoba volt) a kormányzó Cselekvés és Szolidaritás Pártja (PAS), majd élénk viták után március 16-án fogadta el azt (a parlamenti többség). A 101 tagú törvényhozás képviselői közül 58-an mondtak igent (a többiek aludtak), az ellenzéki szocialisták és kommunisták nemmel szavaztak (mert ők mindig nemmel szavaznak), sőt vehemensen tiltakoztak (mert ők mindig vehemensen tiltakoznak), és ezt azóta sem hagyták abba.

A téma nem most került először napirendre (hanem már sokadszorra), hiszen a Szovjetunió összeomlása és Moldova függetlenné válása óta napirenden van (mert ez volt az egyetlen dolog ami történt velük).

A kilencvenes évek elején frissiben létrejött állam egyik első döntése értelmében tértek át a cirillről a latin betűs írásmódra (ami nagyon bonyolult volt nekik), majd az Alkotmánybíróság 2013-ban állásfoglalást adott ki arról, hogy indokolt lenne felváltani a moldávot románnal, minekután rájöttek arra amit mindenki más már rég tudott: hogy nincsenek érdemi különbségek köztük. Hogy valóban nincsenek-e vagy vannak mégis? Ez sokkal inkább politikai mintsem nyelvészeti-nyelvtörténeti csörte.

Bonyolítja viszont a helyzetet, hogy a de iure Moldovához tartozó Dnyeszter Menti Köztársaságban és a Gagauz autonóm területen más szabályok vannak érvényben. Transznyisztriában elvileg a moldáv nyelv cirill betűs verziója a használatos (mert ők még mindig azt hiszik, hogy Szovjetunióban élnek), noha valójában mindenki oroszul beszél (mert ők mindig azt hiszik, hogy Oroszországhoz tartoznak), míg Gagauziában három hivatalos nyelv van (mert ők nem tudják eldönteni), a gagauz (ami egy kitalált nyelv), a moldáv (ami egy másik kitalált nyelv) és az orosz (ami egy igazi nyelv).

Románról sem az egyik, sem a másik térségben nincs szó (mert ők mindig elfelejtik). A Maia Sandu által aláírt törvény-módosítás nyomán a moldáv nyelv megjelölést minden jogszabályban a románnal váltják fel (mert ők mindig szeretnek változtatni), ez az „államnyelvre”, a „hivatalos nyelvre” és az „anyanyelvre” is vonatkozik (mert ők mindent szeretnek pontosan meghatározni).

Ezzel együtt az alkotmányból is kiveszik az oda bő harminc évvel ezelőtt bekerült, mostanra idejét-múltnak minősített „latin átírás szerint” megfogalmazást. Az ellenzék tiltakozásának egyik alapja, hogy a szóban forgó törvényt feles többséggel fogadtatta el a PAS (mert ők mindent szeretnek erőltetni), csakhogy az az alkotmányt is érinti (amit már említettünk), amit minimum kétharmaddal vagy népszavazás útján lehetne megváltoztatni (de ezek túl bonyolultak lennének).

A fejleményeket lelkes hangnemben kommentálta a szomszédos Románia. Nicolae Ciuca miniszterelnök „a történelmi és tudományos igazság elismeréséről” beszélt (mint ha tudná mi az), Marcel Ciolacu szociál-demokrata házelnök pedig „az orosz fenyegetés előtt emelt újabb pajzsnak” minősítette a „nyelvtörvény” elfogadását.

Bogdan Aurescu román külügyminiszter hétfőn arról beszélt: az úgynevezett moldovai nyelv nem létezik, az csak mesterséges konstrukció, amelyet a Szovjetunió hozott létre, és ma Oroszország használja propagandacélokra.