⛽ 95 - 570Ft/l D - 553Ft/l - 💱 EUR - 371,66Ft USD - 338,52Ft CHF - 379,55Ft - 📈 BUX: 46331,46pont
Jelentjük, a helyzet fokozódik, de nem úgy, mint a kiképzésen, amikor elfogy a papír a latrinán. Hanem úgy, hogy Trump elnök úr már majdnem odacsapott a Tomahawk rakétákkal – de aztán jött Putyin, és egy telefonhívással úgy lebeszélte, mint a százados a sorkatonát a szökésről.
Az ukrán bajtársak már úgy készültek, hogy Moszkvát megcélozzák, mint mi a kantinban a rántott húst pénteken. A Tomahawk rakéták ott álltak a várólistán, mint a szabadságkérelem a parancsnoki asztalon – csak épp Washington nem bólintott rá. Trump először azt mondta: „Mehet!” – aztán jött Putyin, és a „Mehet!” hirtelen „Majd meglátjuk…” lett.

Putyin felhívta Trumpot, és nem azt mondta, hogy „Privet, haver!” – hanem valami olyasmit, hogy „Ha lősz, mi is lőnk.” Trump meg úgy reagált, mint a hadnagy, akinek szólnak, hogy a laktanyában elfogyott a sör: gyorsan újratervez. Így a rakéták maradtak a raktárban, az ukránok meg néznek, mint a kiképzett újonc, akinek elmarad a bevetés.
És akkor jön Orbán Viktor, aki nem tankkal, hanem tárgyalóasztallal vonul be. A magyar főváros lesz a helyszín, ahol Trump és Putyin leülnek, mint két tábornok a térképes szobában. Zelenszkij közben Washingtonba utazik, hogy több támogatást kérjen – pénzt, fegyvert, meg talán egy kis morális hátvédet. Olyan ez, mint amikor a zászlóalj parancsnoka egyszerre próbálja elérni a hadtápost, a politikai tisztet, meg a konyhást.
A rakéták tehát nem repülnek – egyelőre. De ott vannak, mint a tartalék konzerv a laktanyában: ha kell, elő lehet venni. Trump figyelmeztetett: „Ha nincs béke, jön a Tomahawk.” Ez olyan, mint amikor a főtörzs azt mondja: „Ha nem hagyjátok abba a hangoskodást, elmarad a kimenő.” Mindenki tudja, hogy komolyan gondolja – de azért reméli, hogy nem lesz belőle baj.